Zarándoklat a halálba

Prológus

Az utolsó éles képeket felidézte magában minden reggel és minden este, hogy ne feledje, nem bűn nélkül való ő sem. A vonatablaknak dőlő test előtt térdelt, és kapkodva próbálta a halott kezéből kiszedni a Szentlélek jelvényt. A lánc az atya véres ujjaira tekeredett. Egy határozott rántással sikerült kiszabadítania. Felugrott, félrerántotta a fülkeajtót, de azonnal visszahőkölt.

A folyosóról sűrű, rózsaszín füst áramlott be a fülkébe, és egy pillanat alatt körbeölelte őt. Dermedten állt. Aztán a minden porcikáját betöltő pánik hirtelen felolvadt a rózsaszín ködben, és szívét elöntötte a teljes bizonyosság. A csendes fülke halálos némaságát felváltotta a fülében felcsendülő ének: Gaudete in Domino semper. Örvendjetek mindig az Úrban!

Hátrafordult, visszalépett az ülések közé és behúzta maga mögött az ajtót. A füsttől könnyezni, ezért tapogatózva helyezte vissza a Szentlélek jelvényt az atya tenyerébe, hogy kétség se maradhasson bűnössége felől. Aztán végignézett magán. Végre rózsaszínbe öltöztette az Úr, őt, aki a keresztény öröm Szentévében született. Iterum dico, gaudete. Ismét mondom, örvendjetek! – zengtek a fejében Pál apostol szavai.

Letérdelt, a két tenyere közé vette az atya jelvényt rejtő kezét, és úgy kezdett imádkozni. Lehunyta a szemét. Nagy nyugalom áradt szét benne, és az elmúlt év minden fájdalma szertefoszlott. Már nem félt. A Fogolykiváltó Boldogasszony napja volt, az új munkaév kezdete, és reggel még együtt énekelte a Laudest a Mercedes-kép előtt a többiekkel. Akkor azt kérte, szabadítsa őt meg a Szűzanya a harag rabságából. Most a börtönviselt nővérek jutottak az eszébe, a hitük ereje a szétszóratásban. Tudta, hogy az Úr végre meghallgatta őt, és méltónak találta rá, hogy áldozatát elfogadja. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!

Hosszan fohászkodott, hogy az elhunyt bűnei megbocsátást nyerjenek, és Isten emelje őt magához az Ő nagy kegyességében. Amikor pedig meghallotta a sietős léptek dobogását, utolsó könyörgésével azt kérte, felejtse el örökre a fiú alakját, akit a vonatfolyosó másik végén látott eltűnni a lengőajtó mögött, mielőtt haraggal telve belépett volna a csendes fülkébe.

Így találtak rá.

Rácz Flórián atya véres holtteste előtt egy középkorú apáca térdepelt, adventi miseéneket dúdolva.