-
Cserháti Éva
Szabadulószoba
Írta: Cserháti ÉvaA K. É. Z. második esete
Prológus
A Nagymamáért ölni tudott volna. Így, nagybetűvel: a Nagymamáért. Ő is mindig azt mondta: „Az unokáimért ölni tudnék.” És ez nem csak amolyan szófordulat volt. A Nagymama tényleg képes lett volna ölni. A bizonyíték most itt feküdt előtte. Nem volt egyértelmű, nem volt fekete-fehér, de több volt, mint egy gondolatjáték. A Nagymama élete volt egy dossziéba beszorítva. És ez az élet most rá volt bízva. Egyedül rá. Minden lapja, minden órája. Ítélkezhet felette ő.
Kicsi volt az esélye, hogy bárki is nyomára akadjon a panaszleveleknek, és annak még kisebb, hogy komoly ügyet csináljon belőle negyven év után. De még virult a blogvilág, ahol amatőr kutatók és botcsinálta újságírók vadásztak azokra, akiket pellengérre lehetett vonni mindazért, ami az átkosban történt. Ő pedig nem engedheti meg, hogy a Nagymama története egy kattintással elérhető legyen. Még megakadályozhatja, hogy mások ítélkezzenek felette.
Ott ült a bizottságban, és emberéletekről döntött. Egész családokról. Talán lefizették, talán ő zsarolt vele másokat. Másképp ez akkoriban nem ment. Felkérték erre a szerepre, és önként vállalta, vagy kijelölték és kényszerből cselekedett? Nem lehet tudni. És ha kiderül is, változtat-e a tényeken? A Nagymama a rendszer része volt, és nem is tagadta soha. Talán mesélt volna erről is, ha kérdezi. De kinek jutott volna eszébe, hogy ilyesmiben is részt vehetett?
Ki dönti el, jó ember volt-e a Nagymama? Elég jó-e ahhoz, hogy öregkorára a társadalom gondoskodjon róla? Az a társadalom, amelynek a jobbításában annyira hitt. Tőle tanulta, hogy nem az egyén számít, hanem a közösség. Ez fájdalmas igazság volt néha. És megkérdezte többször is, akkor fontos-e, hogy mégiscsak ő a Nagymama unokája, és nem más, nem mindenki, nem a többiek. A Nagymama válasza mindig ugyanaz volt:
„A vérségi kötelék nem számít. Azért vagy az unokám, mert nekem te kellettél.”
Ez a kiválasztottságtudat segítette át annyi mélyponton. A szerelem választ még ilyen bizonyossággal, de az el is múlik néhány hónap vagy évtized alatt. De a Nagymama szeretete nem múlt el soha. Ő volt az Unokája, és ezért a szeretetért ölni tudott volna.
1974. június. Öt nő várakozik az abortuszbizottságra a nagykőrösi Nővédelmi Tanácsadóban. Mindannyian a város konzervgyárában dolgoznak. A döntés után egyikük sosem tér haza. Eltűnésének okára nem derül fény.
2016. január. Egy budapesti szabadulószobában a fiatal aktivistacsoport vezetője allergiás sokkban életét veszti. Véletlenül ivott bele a nutellás kávéba, vagy valaki kicserélte a poharak fedelét? Gyilkos rejtőzne a jelenlévő öt aktivista között, vagy tragikus baleset történt?
A K.É.Z. nyomozni kezd és hamarosan kiderül, hogy az 1974-ben eltűnt asszony unokája vesztette életét a szabadulószobában. Közvetlenül halála előtt magánnyomozót bízott meg nagyanyja eltűnésének ügyével…
–
Részletek
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás dátuma: 2021
Oldalak száma: 350
ISBN: 9789635430628
Köny\/elem videója – Beszélgetés Suba Csabával
Instagram videó, amelyben Suba Csaba bemutatja a Szabadulószoba nagykőrösi helyszíneit
Csepregi Evelyn: Évtizedeken átívelő párhuzamok
Kaposi Ildikó - Konzervgyári munkásnők, múlt és jelen és a nutellás kapucsínó
Könyvben utazom Oláh Andreával podcast