Szabadulószoba

A K. É. Z. második esete

Prológus

A Nagymamáért ölni tudott volna. Így, nagybetűvel: a Nagymamáért. Ő is mindig azt mondta: „Az unokáimért ölni tudnék.” És ez nem csak amolyan szófordulat volt. A Nagymama tényleg képes lett volna ölni. A bizonyíték most itt feküdt előtte. Nem volt egyértelmű, nem volt fekete-fehér, de több volt, mint egy gondolatjáték. A Nagymama élete volt egy dossziéba beszorítva. És ez az élet most rá volt bízva. Egyedül rá. Minden lapja, minden órája. Ítélkezhet felette ő. 

Kicsi volt az esélye, hogy bárki is nyomára akadjon a panaszleveleknek, és annak még kisebb, hogy komoly ügyet csináljon belőle negyven év után. De még virult a blogvilág, ahol amatőr kutatók és botcsinálta újságírók vadásztak azokra, akiket pellengérre lehetett vonni mindazért, ami az átkosban történt. Ő pedig nem engedheti meg, hogy a Nagymama története egy kattintással elérhető legyen. Még megakadályozhatja, hogy mások ítélkezzenek felette.

Ott ült a bizottságban, és emberéletekről döntött. Egész családokról. Talán lefizették, talán ő zsarolt vele másokat. Másképp ez akkoriban nem ment. Felkérték erre a szerepre, és önként vállalta, vagy kijelölték és kényszerből cselekedett? Nem lehet tudni. És ha kiderül is, változtat-e a tényeken? A Nagymama a rendszer része volt, és nem is tagadta soha. Talán mesélt volna erről is, ha kérdezi. De kinek jutott volna eszébe, hogy ilyesmiben is részt vehetett?

Ki dönti el, jó ember volt-e a Nagymama? Elég jó-e ahhoz, hogy öregkorára a társadalom gondoskodjon róla? Az a társadalom, amelynek a jobbításában annyira hitt. Tőle tanulta, hogy nem az egyén számít, hanem a közösség. Ez fájdalmas igazság volt néha. És megkérdezte többször is, akkor fontos-e, hogy mégiscsak ő a Nagymama unokája, és nem más, nem mindenki, nem a többiek. A Nagymama válasza mindig ugyanaz volt:

„A vérségi kötelék nem számít. Azért vagy az unokám, mert nekem te kellettél.”

Ez a kiválasztottságtudat segítette át annyi mélyponton. A szerelem választ még ilyen bizonyossággal, de az el is múlik néhány hónap vagy évtized alatt. De a Nagymama szeretete nem múlt el soha. Ő volt az Unokája, és ezért a szeretetért ölni tudott volna.