-
Bánffy Miklós
Darabokra szaggattatol
Írta: Bánffy MiklósEl reino dividido
Azt hittem, örülni fogok, ha végre befejezem a trilógia utolsó darabját, de egészen meghatódottan búcsúztam a könyvtől. Majd két évet dolgoztam Bánffy Miklós szövegein.
Lektor: Antonio Manuel Fuentes Gaviño
Az Erdélyi történet című trilógia harmadik része Közép-Európa gyors széthullásának folyamatát ábrázolja. Az előtérben Bálint Adrienne iránti boldogtalan szerelmét és végleg lecsúszott, szegénységben és nélkülözések közepette meghaló unokabátyjának történetét követjük nyomon, amelyről az író együttérzően számol be, az ostobaságból elvesztett paradicsom iránti keserédes nosztalgiával. A nagypolitikában pedig a montenegrói gyorsan pergő és kegyetlen események, a Balkán-háború, Németország és az Osztrák-Magyar-Monarchia angolok, franciák, oroszok általi körbekerítése, és végül a trónörökös Ferenc Ferdinánd meggyilkolása feltartóztathatatlanul vezet ahhoz a folyamathoz, amelyben Magyarország ifjúsága vidáman menetelt a halálba, az ország pedig a darabokra esés felé is.
Kiadó: Libros del Asteroide – Barcelona
Kiadás dátuma: 2010
Oldalak száma: 408
-
Beszterce ostromaA Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán egyik legismertebb regénye. Alcíme: Egy különc ember története. Először 1894-ben a Pesti Hírlapban jelent meg folytatásokban, 1895-ben pedig kötetben.
-
És hijjával találtattál…És hijjával találtattál… Az Erdélyi történet trilógia második része egy évvel később folytatja a két erdélyi unokatestvér szerelmeinek és nagyon különböző sorsának történetét. Abády Bálintnak el kell válnia a boldogtalan házasságban élő, gyönyörű Uzdy Adrienne-től. Gyerőffy Lászlót pedig rohamosan sodorja bele az önpusztításba az ital és az akaratgyengeség. Eközben az egymással vitázó politikusok makacsul nem vesznek tudomást az ország népének valódi szükségleteiről, és még mindig a bécsi Habsburg irányítás ellen esküsznek bosszút. Nem veszik azonban észre, hogy a nagyhatalmak – például Bosznia-Hercegovina 1908-as annektálásával – egyre közelebb sodorják a világot az 1914–18-as világégéshez, amely az ő világukat is örökre maga alá temeti.
-
HangyabolyA Hangyaboly – írja Bodnár György – egy zárda életét mutatja be, melynek csendes, fülledt levegőjét felborítja az új főnöknőválasztás… A pártokat főképpen a zárda anyagi forrásainak megválasztása állítja szembe. A régiek a módos jelöltek hozományára és a főúri adományokra akarnak építeni továbbra is. Ezért igyekeznek belekényszeríteni a rendbe Gross Helénkét, a haldokló főnöknő unokahúgát, akire nagy örökség vár. A modernek szeretnék, ha feleslegessé válnának a pénzhozományok: akkor csak a rátermettség és a hivatás lenne az apácák toborzója. Ezért akarnak magasabb iskolákat tervezni, egészséges, új épületeket építeni… De ha ez a kép csak önmagáért születik meg, a Hangyaboly csupán éles szavú antiklerikális irat. Nagyobb igény szülte. Kaffka zárdája önálló, eleven világ: belső logika szerint épül fel, plasztikusan kidolgozott alakjai önnön törvényeiket követik. S ugyanakkor mindvégig érezzük, hogy a zárdai élet belső izgalmai nagyobb áramkörbe kapcsolódnak.
-
Naplók 1984-1989Soha nem nyitom fel régebben megjelent könyveim, de most valamit kerestem az 1943-44-es Naplókötetben, és váratlanul a következő sorokat olvastam: „Negyvenhárom évet éltem eddig. S ha még egyszer ennyi időt élek? S nyolcvanhat leszek? Többet tudok majd? Boldogabb leszek? Biztosabbat gyanítok Istenről, emberekről, természetről és természetfölöttiről? Nem hiszem: A tapasztaláshoz idő kell, de az idő bizonyos megismerésen túl nem mélyíti a tapasztalást. Egyszerűen öregebb leszek, sem több, sem kevesebb.” A sorok különösen konganak át 43-ból, amikor a könyvet kinyomtatták, 85-ben, amikor most olvasom. A kérdésből valóság lett, a 86-ot egy év híján megéltem. És nem tudok többet. Inkább csak kapargatom össze, amit negyvenhárom év előtt már tudtam, de közben elhullajtottam, elfeledtem.
