-
Heller Ágnes
A zsidó Jézus feltámadása
Írta: Heller ÁgnesLa resurrección del Jesús judío
Ez volt életem első fordítása spanyol nyelvre. Visszatekintve elég merész tűnik, hogy épp Heller Ágnessel kezdtem. Viszont nagyon jó élmény volt vele dolgozni.
Lektor: Tomàs Escuder Palau
Heller Ágnes-esszékötet-sorozatunk harmadik és egyben utolsó darabját vártuk, amikor a nyárvégén megkaptuk szerzőnktől az itt látható könyvecske szövegét. A kötetzárónak szánt írás – A zsidó jézus feltámadása – a tervezettnél hosszabbra sikerült. Azonban nemcsak a terjedelme, hanem a jelentősége is azt kívánta, hogy önálló kötetben jelentessük meg, hiszen e téma és probléma köré kristályosodott ki Heller Ágnes esszenciálisan tömör és költőien emelkedett üzenete a második millennium végén, a harmadik kezdetén. Jézus zsidó voltának és zsidó vallásnak újra felfedezése -mind keresztény, mind zsidó oldalról – Heller Ágnesnek arra adott alkalmat, hogy végiggondolja a felejtés okait, 2000 év szenvedéstörténetét és következményeit. Az újra „felfedezés” tényeiből és igazságából pedig a közeledés, a megbékélés s egy igazabb világ eljövetelét reméli. Ez a filozófiai esszé az utóbbi húsz év tudományos kutatásaiból indul ki, de a zsidókeresztény civilizáció elemzésén keresztül eljut napjaink globális világának kihívásaihoz.
Eredeti megjelenés: Múlt és Jövő, Budapest, 2000.
Kiadó: Herder – Barcelona
Kiadás dátuma: 2007
Oldalak száma: 112
-
Naplók 1984-1989Soha nem nyitom fel régebben megjelent könyveim, de most valamit kerestem az 1943-44-es Naplókötetben, és váratlanul a következő sorokat olvastam: „Negyvenhárom évet éltem eddig. S ha még egyszer ennyi időt élek? S nyolcvanhat leszek? Többet tudok majd? Boldogabb leszek? Biztosabbat gyanítok Istenről, emberekről, természetről és természetfölöttiről? Nem hiszem: A tapasztaláshoz idő kell, de az idő bizonyos megismerésen túl nem mélyíti a tapasztalást. Egyszerűen öregebb leszek, sem több, sem kevesebb.” A sorok különösen konganak át 43-ból, amikor a könyvet kinyomtatták, 85-ben, amikor most olvasom. A kérdésből valóság lett, a 86-ot egy év híján megéltem. És nem tudok többet. Inkább csak kapargatom össze, amit negyvenhárom év előtt már tudtam, de közben elhullajtottam, elfeledtem.
-
Fekete kolostorA Fekete kolostor Kuncz Aladár emlékirata, amelyben az első világháború alatti, öt évig tartó franciaországi internálását írja le. Noha már a fogság idején is készített feljegyzéseket, amelyekből a Nyugat 1920-ban közölt válogatást, a teljes mű – amelyet hol emlékiratnak, hol regénynek kategorizál a szakirodalom – csak az író halála évében, 1931-ben jelent meg. A mű elsőrangú kritikákat kapott, többek között Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Schöpflin Aladár tollából, és rövidesen angol, francia, olasz és török nyelven is kiadták.
Az írót a francia háború kitörése Franciaországban érte, s ellenséges állam honpolgáraként társaival együtt öt évig gyötrődött különböző francia internálótáborokban. Nagy regényekre emlékeztető ellenállhatatlan sodrású „feljegyzéseiben” rendkívüli egyszerűséggel és erővel idézi fel a nacionalista gyűlölködésnek kiszolgáltatott internáltak szenvedéseit, a rabok erőszakosan beszűkített elveszejtő és félelmetes infenóvá torzuló világát. Egyedüli iránytűje, mentsége és menedéke a megértő humanizmus az óvja meg őt minden durva elfogultságtól, általánosítástól, s ez teszi lehetővé hogy rabtartóinak egyik-másikában meglássa az embert, s hogy ne a francia népből, kultúrából ábránduljon ki, hanem a polgári demokráciának álcázott imperializmusból. Rabságának második felében egyre világosabban látja, hogy a háború céltalan vérontása kizárólag imperialista érdekeket szolgál, s bár emberileg érthető, szubjektív sértettsége miatt nem tud teljesen kivülálló józansággal, határozottan állást foglalni a háborús felek igazságának, igazságtalanságának kérdésében, magát a vérontást embertelennek, jogosulatlannak tartja.
-
VonalkódHa fölfeslik is, valahol azért mégiscsak törvények szövedéke a világ, olykor átláthatatlan, vagy a hajnali derengésben pókfonálként felcsillanó összefüggések hálója: a szálak vége az idő más-más zugába kötve.
Ezekbe a zugokba pillanthatunk bele Tóth Krisztina novelláin keresztül. Kohósalak és melegpadló, hangyatérkép és hokikori, sörösdobozok a szekrénysoron. Kádár-kor és jelenkor. Mindnyájunk gyerekkora, kamaszkora, felnőttkora. Az ott rejtőző tárgyak és érzések szorongáshálója rajzolódik ki a Vonalkód lapjain – ez segít bennünket emlékezni és megérteni a hátrahagyott időt, megtapasztalni a változásban a változatlanságot.
Tóth Krisztina, akit eddig költőként tisztelhettünk, a Vonalkóddal mutatkozik be prózaíróként. Történetei a legjobb novellisták közé emelik. -
Beszterce ostromaA Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán egyik legismertebb regénye. Alcíme: Egy különc ember története. Először 1894-ben a Pesti Hírlapban jelent meg folytatásokban, 1895-ben pedig kötetben.
-
Darabokra szaggattatolAz Erdélyi történet című trilógia harmadik része Közép-Európa gyors széthullásának folyamatát ábrázolja. Az előtérben Bálint Adrienne iránti boldogtalan szerelmét és végleg lecsúszott, szegénységben és nélkülözések közepette meghaló unokabátyjának történetét követjük nyomon, amelyről az író együttérzően számol be, az ostobaságból elvesztett paradicsom iránti keserédes nosztalgiával. A nagypolitikában pedig a montenegrói gyorsan pergő és kegyetlen események, a Balkán-háború, Németország és az Osztrák-Magyar-Monarchia angolok, franciák, oroszok általi körbekerítése, és végül a trónörökös Ferenc Ferdinánd meggyilkolása feltartóztathatatlanul vezet ahhoz a folyamathoz, amelyben Magyarország ifjúsága vidáman menetelt a halálba, az ország pedig a darabokra esés felé is.